Épp most érkezett haza a tizedik és egyben utolsó interjúról. Az alany egy 96 éves idős hölgy volt, aki nagyon sokat mesélt. Elég valószínű, hogy az interjú sokkal jobbá teszi majd a szakdolgozatát. Az anyag hatalmas és illik a szakdolgozatához; azonnal elkezdi leírni.
Egy idő után rájön, hogy egy kicsit túl messzire tette a felvevő berendezést, így nehézkes pontosan kiérteni, mit mond az alany. Idős volt, nagyon halkan beszélt és kissé motyogott. Bizonyos részek csaknem felismerhetetlenek.
Mivel azonban az interjú még nagyon frissen él az emlékezetében, könnyedén rekonstruálhatná a pontos tartalmat, ha nem is szó szerint. Mivel közeleg a határidő, sem ideje, sem lehetősége nincs másik interjút készíteni.
Mit tesz Ön?