A témavezető nem mondja meg

A felvett interjúk nélkülözhetetlenek az Ön számára. Elővigyázatosságból készít egy biztonsági másolatot az interjúkról egy USB meghajtóra, arra az esetre, ha valami történne a számítógépével. Amikor hazaér, a hanganyagokat tartalmazó USB meghajtó már nincs a zsebében. Valószínűleg kiesett a földre vagy a busz ülésére.

Mivel az USB meghajtó csak biztonsági célt szolgált, nem volt jelszóval védve. Bárki, aki megtalálja, meghallgathatja az interjúkat, és így személyes adatokhoz juthat az alanyairól.

Másnap reggel sietve megy a témavezetője irodájába tanácsot kérni. Lépjen kapcsolatba az összes alanyával, és tájékoztassa őket az esetleges adatszivárgásról?

A témavezetője vonakodik egyértelmű tanácsot adni. Megállapítja, hogy egyrészt egyértelmű előírás van az intézményében – valahányszor személyes adatok szivároghatnak ki, tájékoztatni kell az érintett feleket.

Másrészt viszont az USB-n nincs érzékeny adat – az alanyai nem beszéltek a személyes egészségükről, vallási meggyőződésükről vagy hasonlóról.

Most az a problémája, hogy az alanyok tájékoztatása a helyzetről szorongást, dühöt vagy zavartságot válthat ki bennük. Azon aggódhatnának, hogy most valamilyen bizalmas információ került ki. Ön titoktartást ígért nekik.

A témavezetője azt mondja, hogy az ő helyzetében ilyenkor azt kell tanácsolnia, hogy kövesse az előírást és tájékoztassa az alanyait. Azt ígéri azonban, hogy a lehetséges szivárgásról nem szól másnak, és nem ellenőrzi, hogy valóban megfogadta-e a tanácsát.

Mit tesz Ön?